kultúra társadalmi célú

VVM: VASÁRNAPI VERS MINDENKINEK 14.Rész

Olvasási idő: < 1 perc

 

Más volt?

 

Talán egy reményinduló alkonyán, ittam szavait, érezve mást tanít!
De messze már mit akkor harsogott!
Talán most úgy hangzanak szavai, mint rozsdás trombita megvénült baka ajakán?
A harc, ami reményt és újjáéledés szikráját szórta szét, elveszett, most már sejtem akkor miért, szóltak szépen szavai!

 

Tudd, hiszen tudnod kell, mit teszel, homályba nem merül el. Nem játékszer, alku, amit együgyű ember eldalol, felhozta nagyjaink mely szájából siralom.
Mert a buta tanít az ostoba tántorította!
Gondolat, amely velünk fogant, a homály, amivé leszünk, elkíséri, utunkat még vagyunk.
Nem szabad engedni nem törhet utat, a gonosz lélek, amit táplálsz napjaid alatt!

 

Évszakok nem egyformák különcök, nem barátok, testvérek, sem ellenségek, még is félre állnak engedve a változást,
vele a megújult jövőt és a nap, mint nap általuk okozott csodát!

Egymás nélkül nem élhetnek, rájöttek elég korán, hisz egyedül értelmetlen a változás!

 

Hisz össze tartozunk célunk ugyan az, ha össze fogunk jobb lehet, nap, mint nap alatt!

 

Mert a buta tanít az ostoba tántorította az évezredek alatt!

 

VVM: VASÁRNAPI VERS MINDENKINEK 13.Rész

 

One Reply to “VVM: VASÁRNAPI VERS MINDENKINEK 14.Rész

Comments are closed.