árulás bosszú cenzúra csalás eltitkolva hazugság

REMÉLJÜK A “Karácsonyi Ének” VALÓRA VÁLIK

Olvasási idő: 2 perc

 

Mi nem a munkáltató háta mögött uszítunk a Facebook -on, úgy mint ahogyan
a kínjában az újabb árulásával lebukott Leó!

 

A vasút feudális világában, a nagyon jó pénzért mára, már a teljes benyalásra idomított, és különlegesen gyors evolúciós folyamat kétséges eredményeként immáron
a vastag bőrűek – régi osztályozás szerint – önálló emlős rendjébe sorolt szakszervezeti elnökök, ill. a csalással szerzett elnöki címet bitorolni vágyó Leó segedelmével,
a MÁV mai scroogei nem a szellemek, hanem maguk indíttatására gondoltak egyet és nekiálltak úgymond jó cselekedni. Ja persze nem úgy, mint Dickens megtértje.
Aki a saját pénzét adva az általa gonoszul nyomorgatottaknak, igyekezett Istennek tetsző módon segíteni.

 

Ugyan, hova gondol a jámbor olvasó?

 

Még csak ez hiányozna.

 

Azt aztán, már nem. Inkább korszakos szabadalomként, az ajándékozottaknak amúgy munkabérként járó, csak pofátlanul évek óta a ki nem fizetett milliárd forintok töredékének hősi feláldozásával oldották meg a “jónak lenni jó” okozta gyönyörök megélését.

ADÓS, VÉGRE FIZESS!

 

Ráadásul a pénzelt sajtó nagyszerű tettükről ájtatosan lelkendező cikkeiből áradó gusztustalan dicséreteket is könnyes szemforgatással olvasgatták.

(BÉR)MEGTAKARÍTÁS

 

Pedig ami az ajándékozás nevében, a kiváló szakszervezeti vezetők, közöttük a VDSzSz Szolidaritás Leójának gyáva, tagságukat eláruló lelkes, ám módfelett titkos asszisztálása mellett történt esetekről ismert, az meglehetősen elképesztő, megalázó, gyomorforgató és ünneprontó.

RÉS A PAJZSON

 

Például, volt ahol a lottó számok húzását idéző sorsolással dőlt el, ki kap, ki nem kap “ajándékot”.

 

Szerencsétlen szolgálati főnöknek a humán felkentjei előírták, ki az akinek a SZÉP kártyára való utaltatás helyett nekik személyesen
– gondoljuk szárnyas angyalkának öltözve – készpénzben kellett átadniuk egy gondosan kikalkulált MÁV lógós, vagy szeretett MÁV -os személyiségek,
esetleg a legjobb kollaboráló szakszervezeti méltóság portréival ékesített dobozkába rejtett összeget.

 

Lehet volt olyan szerencsés vasutas, akit ünneplőbe öltöztetve egyenesen az elnökhöz vagy valamelyik vezérigazgatóhoz rendeltek fel a meghitt pillanatok átélésére. Csak ki mindeneket tud, az tudja, hogy még hány és miféle módon zajlottak (zajlanak) a koreografált,
a Karácsony meghittségét bizony erősen nélkülöző “ajándék” osztások.

 

Ha az agyonképzett MÁV vezérkara sértődés és felfortyanás nélkül képesek elolvasni tetteik következményeként született kommentek özönét,
úgy Márai sorait így különösen Karácsony előtt bizton aktuálisnak, és igen megfontolandónak tekintenék.

 

“emberek agyafúrt aljassága, mérnökien kitervelt becstelensége idővel már nem dühít, inkább elszórakoztat,
néha elkápráztat. Úgy látszik, ez az igazi emberi műfaj, ebben igazán nagy, ember az ember:
az aljasságban, és a becstelenségben.”

 

Isten ments, hogy a vétlen magára vegye, de akire illik a csúf páncél, kérve kérjük mielőbb vesse le, hogy olyanná válhasson, amilyenné azon ködös albioni Karácsonyon az egykori Scroog vált, az őt meglátogató és tettei következményeit megmutató három szellem jóvoltából.