árulás eltitkolva hazugság vdszsz

LEÓ KÉTSÉGBEESETT KÉPMUTATÁSA

Olvasási idő: < 1 perc

 

A függönyök mögött segget nyalsz, elárulod fegyvertársadat, majd adod a hülyét, mi szóltunk,
sőt még tárgyalni is szerettünk volna, majd utána mint egy rossz Pilátus utánzat mosod mancsaidat,
ne kérdezzetek semmit, a munkáltató egyoldalúan kivon-összead-szoroz, majd oszt, ő a frankó,
majd utána van nagyon vastag bőr a képeden, és a szerencsétlen, beszari házi dalnokod segedelmével
– színlelten – nagyon, de nagyon felháborodsz, ezt azután nem, már tényleg nem tűröm,
majd “rövidesen nem hagyjuk annyiban”, magyarul valamikor a ködbevesző jövőben, TEHÁT SOHA.

RÉS A PAJZSON

 

De, mit nem fogsz annyiba hagyni Leókám?

SZÁRNYÁT VAGY A COMBJÁT?

 

Nem veszed észre, hogy rajtad röhög, és vet meg – a téged, már régen kilóra megvett
és azóta kutya láncon rángatott –
édes gazdád, utálnak a veled egy tőrőlmetszett vazallusok,
mert igencsak rémüldöznek mi lesz velük, ÁRULÓKKAL.

 

Ne feledd!

 

Csak ameddig pénzzel tudod őket tartani, addig mutatnak hűséget.

 

A VSz -ben legalább van annyi tartás, hogy nem hazudozik, holmi soha meg nem történő nem tűrésről.