árulás eltitkolva hazugság verseny

LEJTMENETBEN

Olvasási idő: 3 perc

 

Merre tovább? -tette fel a kérdést egyik olvasónk.

MERRE TOVÁBB?

 

Nos, úgy tűnik, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint egyetlen válasz adható erre a kérdésre: egyre lejjebb. Le, egészen a gödör aljáig.
Vagy még azon is túl, ha a VDSzSz Szolidaritás döntési helyzetben lévő prominens személyiségei szorgalmasan ásnak lefelé.

 

Ássák együtt a magyar szakszervezeti mozgalom sírját, miközben megtorpedózzák saját hajójukat.

 

Az írás rengeteg olyan gondolatot vetett fel, ami jó ideje sokakat, sokunkat foglalkoztat. Hogyan jutott ide a VDSzSz Szolidaritás?
Hogyan lett az egykor harcos szakszervezetből elvtelen paktumokat kötő megélheti társulás.

 

Ha végiggondoljuk az elmúlt másfél-két évet, röviden úgy jellemezhetnénk, hogy lábáztatás történt a langyos vízben. Magyarázkodás, félrebeszélés,
helytelen következtetések levonása, lapítás, sumákolás, a tenni akarók elhallgattatása, a tagság félrevezetése. A XX. Küldöttgyűlést követően
tovább erősödött ez folyamat. Az elnök igyekezett minden pozíciót elfoglalni, vagy bizalmi embereivel betölteni. Olykor az sem számít,
hogy nem teljesen jogszerűen és indokolhatóan történtek bizonyos dolgok a közelmúltban. Az már említésre sem méltó,
hogy némelyik frissen megválasztott személy, mind erkölcsileg, mind szakmailag alkalmatlan és méltatlan a tisztségre.

 

A MÁV által fizetett “érdekvédők” kiknek akarnak megfelelni? A tagoknak vagy az őket fizető vezetőknek?

Úgy tűnik, hogy inkább az utóbbiak érdekeit képviselik. A szakszervezeti vezetőket a munkáltató fizeti, mi több busásan megfizeti. Ebből következőleg
nem érdekük a konfrontáció, a harcos kiállás, és bármely olyan megnyilvánulás, amelyet a foglalkoztató nem nézne jó szemmel. A tagok előtt hétpecsétes titok,
hogy a szakszervezeti elnök és közvetlen munkatársai mennyit keresnek. Ez Gaskó István esetében is így volt, de Halasi is csak addig hivatkozott nyitottságra,
míg egy riporter fel nem tette neki a kérdést, hogy mennyit keres.

Nos lássuk a választ:

“Gaskó tehet róla”!

videó részlet: RTL Klub, Házon kívül, 2015.09.17., forrás: YouTube

 

A szakszervezetek csak abban az esetben tudnak megújulni, és hitelessé válni, ha újra definiálják magukat. Rögzítik, hogy vezetőik függetlenek a munkáltatótól,
és ez az anyagiakban is megnyilvánul. Amíg ez nem történik meg, hiú ábránd azt várni, hogy a tagok érdekeit fogják képviselni,
hiszen akkor egzisztenciális problémákkal kellene szembe nézniük.

 

Információnk szerint a VDSzSz Szolidaritás vagyona meghaladja az 1 milliárd forintot, mely összegben a jelenleg használt Thököly úti “puritán” székház is benne van.
Ha figyelembe vesszük, hogy 2015 után két igen értékes ingatlanban lévő tulajdonrészt is értékesítettek, akkor máris nem olyan hatalmas ez az összeg.
(A VI. kerület diplomatanegyedében lévő Mindszenty palotát a Vasutasok Szakszervezetével közösen birtokolták,
míg a Városligetre néző egykori Svéd Nagykövetség épületét a Liga Szakszervezetekkel.
)

 

A VDSzSz Szolidaritás éves tagdíjbevétele 250-300 millió Forint között van információink szerint. Kérdés, hogy az esedékes béremelés pótolni tudja -e
a tagok tömeges kilépését. Ebből az összegből minden további nélkül meg tudná fizetni a legfőbb vezetők bérét, melynek összegét a tagság határozná meg.

 

Ha a tagok valós érdekképviseletet szeretnének, mindenek előtt az alábbi intézkedéseket kellene megkövetelni:

 

  • Az elnök és alelnök(ök) munkáltatója a szakszervezet legyen. Bérüket és minden egyéb juttatásukat, költségtérítésüket, mint pl. reprezentáció,
    magáncélú gépkocsihasználat, telefonhasználat, magáncélra is használható személyes eszközök, stb. a küldöttgyűlés határozza meg.
  • Ki kell mondani, hogy a tagok munkáltatójától nem részesülhetnek díjazásban. Persze ez azt is jelenti, hogy pl. a felügyelőbizottságokban sem vállalhatnának tisztséget, de nem is kell feltétlenül minden pénztárban, bizottságban az elnöknek jelen lenni. Különösen a díjazással járó tisztségekben nem.
  • Valamennyi teljes munkaidő kedvezményben részesülő tisztségviselő munkabérét, és egyéb juttatását nyilvánossá kell tenni.
  • Átláthatóvá és nyilvánossá kell tenni a szakszervezet teljes gazdálkodását. Meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget, hogy aki részt vesz a szervezet pénzügyi tevékenységében (irodavezetők) az ne vehessen részt a számvizsgáló bizottság munkájában. Az öt tagú bizottságban jelenleg is két gazdálkodásban közreműködő irodavezető ellenőrzi a központ és a többiek munkáját. Az ezt megelőző ciklusban három, de volt, hogy négy irodavezető alkotta a számvizsgáló bizottságot,
    akik körbeellenőrizték egymást és a központ gazdálkodását.

 

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a jelenleg felülről építkező (Mekk Elek házat épít) választási mechanizmus megfelelően működik -e. Az alapszervezeti vezetőket kellene elsőként megválasztani még a küldöttgyűlés előtt 3-6 hónappal. Utána lehetne a területi vezetőket a bizottsági tagokat és az elnököt, alelnököt.

 

Amíg ezek a feltételek nem teljesülnek, addig a szakszervezeti vezetőknek nem érdekük, hogy konfrontálódjanak a munkáltatóval,
vagy akár a jelenleginél markánsabban fogalmazzák meg a tagság követeléseit.