árulás cenzúra hazugság vdszsz

KITARTOTTAK

Olvasási idő: 3 perc

 

A szakszervezeti mozgalmak hőskorában a munkáltatók, vagy tulajdonosok és az érdekvédők ádáz ellenségek voltak.

 

A sokszor balesetveszélyes munkakörülmények, a “végtelen” hosszúságú munkanap és az alacsony bérek a szakszervezeteket arra ösztönözték,
hogy eredménytelen egyezkedés esetén olyan fegyverhez nyúljanak, amellyel nagyobb kárt okoznak a munkáltatónak,
mint amennyibe a béremelés, vagy a munkakörülmények javítása kerülne.

 

A profit elsődlegessége miatt a munkáltatók is érdekeltek voltak abban, hogy megállapodás szülessen, zavartalan legyen a munkavégzés, munkabéke legyen.
A szakszervezeti vezetők pedig érdekeltek voltak abban, hogy a munkások érdekeit képviseljék, mert elégedetlenség esetén elveszítették volna
a tagság részéről a feléjük megnyilvánuló bizalmat, és ezzel együtt a megbízatásukat.

 

Hosszú és kanyargós utat járt be a szakszervezeti mozgalom, mire elérkeztünk a mai helyzethez.

A munkáltatókat törvény kötelezi arra, hogy segítsék a szakszervezetek működését.

A törvény előírja, hogy milyen formában, és mértékben kell támogatni a szakszervezeteket. Ezek közül legismertebb az infrastruktúra biztosítása,
valamint a munkaidő kedvezmény, amely 2 tag után havonta 1 óra fizetett távollétet tesz lehetővé.

A jogok közé tartozik a kollektív szerződéskötés joga, a tájékoztatásához, a konzultációhoz és a munkavállalók tájékoztatásához való jog,
valamint a tisztségviselők védelme.

 

Ma a szakszervezetek sokkal inkább partnerei a munkáltatónak, semmint ellensége.

Normális esetben, – amikor a szakszervezeti vezetők csak és kizárólag a tagok érdekeit tartják szem előtt, – akár jól is működhetne ez a partneri kapcsolat.

 

Sajnos azonban azt tapasztaljuk, hogy a szakszervezeti vezetők különféle személyes extra juttatásért cserébe (pl.: felújított MÁV lakásokban elhelyezés stb.)
elvtelen megállapodásokat kötnek, vagy ahhoz asszisztálnak.

A munkáltatónak jóval olcsóbb és kényelmesebb ezeket a juttatásokat biztosítani, mint a vasutasok egyre sokasodó követeléseit teljesíteni.

 

Hogy példákkal igazoljuk a leírtakat, a szakszervezeti tisztségviselők többsége úgy tudjuk, kiemelt (17. osztály) bérezésben részesül. A bért nem az eredeti munkakörüknek vagy iskolai végzettségüknek megfelelően kapják, hanem titkos paktumban rögzítettek szerint.

 

A vasútnál ügyködő un. “nagy” szakszervezeteknél a tagszámuk alapján számítottnál jóval több tisztségviselőt mentesít a jóságos munkáltató
ráadásul a többségi köztulajdonban lévő gazdasági társaságokra vonatkozó kógens Mt. szabályt arcátlanul kijátszva – a munkavégzés alól.

A VDSzSz Szolidaritás esetében azt hallottuk a MÁV Zrt. 3 fő, (Halasi Zoltán, dr. Szabó Imre, Bodon Gábor) a MÁV Start Zrt 2 fő, (Bernát Beatrix, Barna István)
munkavégzés alóli mentesítése ráadásul suttyomban a munkaidő kedvezmény igénybe vétele nélkül történik. Papíron a munkáltatónál naponta munkát végeznek.
Valójában pedig csak a havi egy-két millió Ft fizetést (?) (az árulás árát?) utalja nekik évek óta a MÁV. Erről a visszás, jogsértő,
a hűtlen kezelés gyanúját alappal felvető helyzetről a MÁV Zrt. elnökét már tájékoztattuk, ám intézkedésről nem tudunk.
Talán az ügyészség hajlandó lesz a jogsértő a MÁV gazdasági helyzetére hátrányos viszonyokat vizsgálni.

 

Bár törvény tiltja az Mt.-ben rögzített módon, és mértéken felüli támogatást, a munkavállalókkal egyébként oly szűkmarkú munkáltató ez esetben úgy tűnik
igen csak nagyvonalúan bánik az állami vagyonnal akár szankciót is kockáztatva. Az öt fő éves munkabére és járulékai és egyéb a MÁV -tól kapott jövedelmei
megközelítőleg 100 millió forintot tesznek ki. Amelyhez természetesen hozzá adódik a többi szakszervezet feltételezések szerint hasonló mértékű támogatása.

A törvény kifejezetten azért tiltja a többletjuttatást, hogy a szakszervezetek gyenge jellemű vezetői ne tudjanak a tagok feje felett azok kárára,
a maguk javára előnyöket biztosítva, tisztességtelen a munkáltatót szolgáló alkukba bocsátkozni.

 

Vajon miért éri meg a munkáltatónak ezeket a többletterheket vállalni?

Ugye senki sem gondolja, hogy ezért nincs semmiféle ellenszolgáltatás, netán hála a szakszervezet dicső vezetői részéről?

Elég csak megnézni, hogyan viselkedtek a szakszervezetek az elmúlt időszakban.

Pár szóval kifejezve, elég passzívan, gyengéd megértéssel. Nem éltek a törvény által biztosított jogaikkal.
Például, demonstráció, kollektív munkaügyi vita, netán sztrájkfelhívás kibocsátása, stb.

A tagok elől rendre elhallgatják az információkat. A munkáltató által kiadott, a vasutasok számára egyértelműen hátrányos intézkedéseket a MÁV gusztustalan szócsöveiként a tagok szándékos megtévesztéssel próbálják megmagyarázni és elfogadtatni. Majd szégyentelenül asszisztálnak a végrehajtásukhoz.

Az elnöki székbe csalással beültetett legény bujkál, és hazudozik. Nincs mersze kiállni a tagság elé, hogy választ adjon a kérdésekre.

A munkáltató felhívásunk ellenére tovább folytatja a jogsértést, és cinikusan pénzeli az őt szolgáló lényeket, a munkavállalók ócska elárulóit.